MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára

Elérkeztünk végül a katalógus hibáinak harmadik nagy csoportjához, amelyek az adott sírkertekben elhantoltak számával és hovatartozásával kapcsolatosak.

Az elején ugye azt mondtam, hogy el kell tudnunk számolni mindenkivel, mai nyelven szólva: amennyi az input, ugyanannyi az output – bármilyen átalakítást követően is. Ez még csak nem is matematika, hanem csak számtan.

Most túllépek a már említett, a jegyzéklapokon található összeadási hibákon, azokat egy kis odafigyeléssel korrigálni lehet, illetve kell is.

Sokkal nagyobb probléma a számtan alapjául szolgáló adatok, vagy még inkább, ezeknek az adatoknak a verifikálása.

A jegyzékek listáiban – a számtanon túl – két nagy probléma merül fel:

Úgy vélem, senkinek sem lesz újdonság, ha azt mondom, hogy soha, senki sem fog pontos adatokkal szolgálni egy ilyen számvetéshez. Itt ugyanis nem csak az output bizonytalan, az input is kérdéses.

Milyen könnyű lenne, ha az elszámolásunk során csak a katonákat kellene figyelembe vennünk: bevetésre került a 2. (3., 4.) magyar királyi hadsereg „n” számú katonája, ebből a harcok során elhunyt ennyi, fogságba esett ennyi és végül hazatért ennyi. Aztán vennénk a fogságba esett katonákat, közülük elhunyt ennyi és hazatért ennyi… Kész.

Végül is, a cél a magyar hadifoglyok temetőiről való számadás. Az oroszországi levéltárakban fellelhetőek a hadifogolytáborok listái és azok számadásai, onnan ki lehet gyűjteni, hogy ki és hol van elhantolva az elhunytak közül.

Nem megyek bele a fogságba esettek létszámának tisztázásába. Akit érdekel, az lapozza át a Varga Éva Mária könyv – Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban – idevágó fejezeteit, hogy lássa, micsoda keveredés van e téren. Látni fogja, hogy legalább 4 különböző létszám lehetne a kiindulási pont, körülbelül 513 ezertől 541 ezerig.

És persze a hadifogságban elhunytak száma is eltér minden számadásban, hol 51 005 fő, hol 54 753 fő jelenik meg. Mikor, mit vettek számba, úgy változik az alapadat.

Például ott van a voronyezsi területen, Hrenovoje nagyközségnél létesített 81.sz. Harctéri Fogadó-Átadó Tábor esete. Temetői jegyzékek – talán nem véletlenül – nem maradtak fenn, így soha nem fogjuk megtudni, hogy ebben a temetőben mely nemzet hány katonáját hantolták el. Most azt tudjuk, hogy egy adott időpontban, 1943. január 24. és március 23-a között 26 805 fő került ide, köztük 7280 magyar. (Ez a tábor egyébként 1943. 01. 03. és 1943. 04. 06. között, igen magas, kb. 50%-os mortalitással „működött”, a fenti létszámból 13 749 fő meg is halt. Többek között emiatt likvidálták a tábort 1943. áprilisában. Olyan információ is fellelhető, amely szerint a helyi ménesbirtok „megsegítésére” létesített táborban két hónap alatt 21 000 olasz katona halt éhen.

Másféle eltéréseket is találunk a lista hibáinál. A kurszki régió Szudzsa városában találkozunk egy síremlékkel, ami a jegyzéklap szerint 274 magyar katona temetőjét jelzi. Ezek a katonák viszont nem hadifoglyokként vesztették életüket. Súlyos sebesültekként a szudzsai Szentháromság templomba helyezték el őket 1943. februárjának utolsó napjaiban, miután a német fegyvertársak leszállították őket a vonatjukról. A helyiek visszaemlékezése szerint az éjszaka folyamán a németek rájuk gyújtották a templomot, senkit sem hagyva elmenekülni. Mindenki ott pusztult a tűzben, és a közel 300 fő maradványaira is csak a ’90-es években leltek rá, amikor nekifogtak az összedőlt templom helyreállításának. Most úgy tudjuk, hogy 293 magyart temettek itt, ám van 350-re utaló információ is[i].

Tyumenben, a külföldi hadifoglyok sírkertjében is áll egy Szent István kereszt, ám nem találom nyomát, hogy nyugszik-e ott bárki is. Annyit tudunk, hogy 1946. februárjában volt ott 3 magyar. A Varga Éva Mária könyvben nincs jelölve a tyumeni temető, ami lehet azért, mert véletlenül kimaradt a táblázatból, de jobb esetben azért, mert ott legalább nem halt meg magyar. Talán később, a Szovjetunióban raboskodó magyarok személyi kartonjai elemzésénél kiderül, mi a valóság ennél a temetkezési helynél.

Folytathatnám a sort, de inkább nézzük az elhunytak nemzeti vagy nemzetiségi összetételét.

Ugyan a projektünk célzottan a magyar hadifoglyok sírhelyeit akarja megmutatni, nem tehetjük meg, hogy a jegyzékeken csak a magyar áldozatok számát jelenítsük meg. A táborok, nagyon kevés kivétellel vegyes nemzeti összetételűek, a német és a vele szövetséges haderők katonái raboskodtak ott és közülük sajnos nagyon sokan elhunytak az évek során. Ha csak ezt nézzük, máris hat nemzettel találkozunk: magyar, német, olasz, román, japán és a finn – mert 1939-40-ben velük vívott háborút a Szovjetunió.

Néhány kivétellel tehát a sírkertekben több nemzet síremlékét találjuk, ezek a fotókon is látszanak, nem tehetem meg, hogy kihagyjam őket a felsorolásból. Talán még hasznos is, mert mondjuk megpróbálhatjuk elképzelni pl. annak a 3 magyarnak a helyzetét, akik a tyumeni 93-as táborban valamivel több mint kétezer német, román és olasz között árválkodtak.

Ám olyan lapok is vannak, ahol lényegesen magasabb számú nemzet vagy nemzetiség van a felsorolásban, akár tucatnál is több.

Ide is szükségeltetik egy rövid magyarázat. A táborokban javarészt az elfogott katonákat tartották fogva, akiket igen változatos munkák végzésére fogtak be. Ezeken az építkezéseken, bányákban, fakitermeléseken, ki tudja még hol, már keveredhettek az eltérő státuszú rabok csoportjai. Aztán még később, amikor a táborok rendszere átszervezésre kerül és a Belügyi Népbiztosságtól a BM Börtönök Igazgatóságához kerülnek, egyre érthetőbbé válik, hogy temetőikben a hadifoglyok mellett még a háború folyamán a szovjet hatóságok által internáltak, a GULAG-rendszerben fogvatartottak, valamint a jóvátételi munkára elhurcolt polgári személyek is nyugszanak.

Ez a nemzeti sokszínűség leginkább a szovjet népgazdaság számára kiemelten fontos területeken jelentkezik, például a Donyeck-medence szénbányái miatt létrehozott számtalan hadifogoly- és GULAG tábor okán. Így fordulhat elő, hogy az elhunyt katonák közé civil áldozatok is keveredtek. Mutatok is egy érdekes fotót, ami az egyik itteni temetkezési helyen készült, és a listahibák közé tartozik:

 

Ennél a jegyzéklapnál a címsor és a lokáció is helyesen van megadva, ám a figyelmes szemlélőnek több furcsaság is feltűnhet a mellékelt fotón: az egyik, hogy talán nem csak egy magyar neve áll az emlékművön és mintha 29-nél többen is lennének. A Google utcakép segítségével megszámoltam: a látható oldalon 245 magyar neve van bevésve. Sajnos a másik oldalukról nem készült fotó, ám valószínű, hogy a hiányzó kezdőbetűk (G, H, I, J, a K egy része, az S/SZ, T, U, V, W, Z) a túloldalon vannak felsorolva. Helyiek visszaemlékezése szerint ide más helyről áttelepített mintegy 500 elhunyt németet – valójában magyart – temettek újra. Nincs is német emlékmű, sírkereszt a területen, itt csak Szent István kereszteket láthatunk a három tömegsír fölött.

Végül az az eltérés, ami viszont azt jelzi, hogy ezekben a sírokban a katonák és „málenykij robotosok” keveredtek: a bal oldali síreremlék közepe táján, a „CS” betűsök között egy női név is feltűnik: „… Eszter 1917.”

Különösen ebben a régióban található temetőknél fordul ez elő, a katalógusban olyan lapok is vannak, melyek nem hadifoglyok, hanem polgári áldozatok síremlékeit mutatja be.

Végül, de nem utolsó sorban szólnom kell a nemzetiségekről is. Eredetileg a temetők rossz szó, „összetételénél” a részes nemzetek vannak felsorolva. Nagyon sok helyen azonban a nemzetek mellett nemzetiségeket, illetve bármilyen inkorrektül hangzik, származást találunk:

 

Látjuk, hogy az egyértelműen nemzeti „osztrák, belga” megjelölések között származás és nemzetiség is van: például a zsidó, cigány, valamint a ruszin. Más helyeken mások. Nem is lenne ezzel semmi gond, ám őket hova kellene sorolnunk, melyik nemzet összlétszámát növelnék?

Kik a zsidók például? Legegyszerűbben: a magyar munkaszolgálatosok voltak ezek, van is olyan dokumentum, ami ezt a magyarázatot adja. Ekkor a magyarok száma 226-ra nőne. De mi van akkor, ha a fogságba esett katona, hogy az életét valahogy mentse és/vagy némi részvétet ébresszen a szovjet fogvatartókban, a származását diktálta be az írnoknak? Zsidók viszont nem csak a magyaroknál, hanem a románoktól a lengyelekig, de akár az ukránoknál és még az oroszoknál is előfordulhattak (értsd: a haderejükben), nem is beszélve az internáltakról és a kényszermunkára hurcoltakról. Ha így van, akkor vajon melyik nemzet létszámába számoljuk el? Ugyanez a helyzet a cigányokkal. Ugyan csak néhány ilyen megnevezéssel találkoztam, de akkor is jó lenne tudni, hogy igazából honnan került fogságba.

A nemzetiségekkel kapcsolatban is felmerülnek kérdések. Itt például ez a 4 ruszin áldozat vajon a magyar vagy az ukrán haderők kötelékében szolgált? Esetleg a magyarországi/kárpátaljai ruszin népességből ragadták ki és hurcolták el, és a személyes nacionalizmusuk okán íratták ezt be a nyilvántartásba vételkor – ezzel direkt elhatárolódva a nemzetüktől, állampolgárságuktól?

És még mindig van egy-két furcsaság: több listán találtam olyat, hogy az elhunytak között vannak csehek, szlovákok és csehszlovákok is. De itt fönt is vannak horvátok és jugoszlávok, máshol pedig szerbek, horvátok és jugoszlávok. Nem vitás, ők mindannyian egy - az események idejében még létező - nemzethez tartoznak, ám mégsem fogom összeadogatni őket, maradnak a listák így. Annyira azért nem zavaró, hogy nem csak nemzeteket olvashatunk itt. Sőt, talán még kíváncsiságot is kelthet, mert mondjuk érdekes lenne tudni, hogy honnan „szereztek” a szovjetek például spanyolokat vagy belgákat, dánokat, akikkel a listákban találkozunk?

Ezekre a kérdésekre én nem tudom és nem is akarom megadni a választ, nem is ez feladatom. Amennyire csak lehet, az általunk elérhető legpontosabb adatokat fogjuk megadni, a számok által generált kérdéseket majd a történészek, GULAG-kutatók oldják meg.

Leértünk a lap aljára, röviden mind a három adatrészről némi tájékoztatást kapva. Remélem, hogy sikerült érzékeltetnem, hogy ez a relatíve egyszerű fordítási feladat mégis milyen méretet öltött és főképpen azt, hogy miért. Sokkal több információt is megoszthattam volna, hiszen majd mindegyik lapon volt valamilyen hiba és ahhoz, hogy kijavítsuk, sok-sok dokumentumot kellett felkutatni, átnézni. Eközben hihetetlen történetekkel találkoztam, amiket jó lenne megosztani. Még mindig van itt elég üres oldal, a tinta se fogy el hamar.

Éppen emiatt szoktam a kollégáimnak is azt mondani, hogy „jó, akkor most két lépést hátra lépünk. Mi is a cél? A magyar hadifoglyok temetőinek a katalógusa. Ezt kell rendbe szedni és aztán közzétenni. Egy katalógus, 364 temető leírásával; ki tudja, hány oldal.”

Nem nekünk kell szabadon ereszteni a tollat. Ha jól csináltuk, akkor a jegyzékek az érdeklődőket úgyis további kutakodásra fogják ösztönözni.

Jó lenne például hozzátenni ezekhez a temetőkhöz az ott elhantolt magyarok neveit. Az elején említettem a kormányközi megállapodások nyomán a részünkre átadott többezres névsort, amiből kiindulhatnánk.