Kötőjel
Alapanyag
Mindenképpen szólnom kell a moszkvai székhelyű „Vojennie Memoriali” (Katonai Emlékhelyek) nevű szövetség tevékenységéről, hiszen nélkülük egyikünk sem tudna a szovjet fogságban elhunytakról szinte semmit. Ezért most az általuk 2014-ben készített „AZ OROSZORSZÁGI FÖDERÁCIÓ TERÜLETÉN ELTEMETETT KÜLFÖLDI KATONÁK TEMETŐINEK KATALÓGUSA” előszavából idemásolok néhány részletet:
„… Mire a "Katonai Emlékhelyek" Szövetség megalakult, az Orosz Föderáció területén már 35 - 50 éve voltak külföldi katonáknak sírhantjai. Mintegy 10.000 olyan temető van Oroszország területén összesen, amelyekben a harcban meghalt külföldi katonákat temették el, melyeket az ellenséges hadseregek kegyeleti osztagai hoztak létre. E temetők létezése Oroszországban nem volt megfelelően dokumentálva, helyeiket és állapotukat nem rögzítették, és nem követték figyelemmel. A megállapodások előírják a sírok felkutatását a részes államok által biztosított dokumentumok alapján, és exhumálást követően a gyűjtőtemetőkbe való áttemetéseket, vagy a maradványok átadását a szülőhazájuk részére, mint ahogy ezt Japán és Olaszország teszi.
2014. január 1-re több, mint 400 000 külföldi katonát exhumáltak és temettek át Oroszország területén. A német katonák részére 22, a magyar katonáknak 2 központi temető létesült.”
Miért is volt erre szükség?
„Az 1940-es évek végén az önálló hadifogoly temetőket kezdték eltávolítani a nyilvántartásból. Különböző indokokat hoztak fel a temetők számadásból való eltávolítására (értsd: megszüntetésére). A legfontosabbak a következők voltak: a temetkezési helyek távoli fekvése a lakott területekről és ennek eredményeképpen problémák az ellátás megszervezésével, a pénzhiány, a terület felszabadításának szükségessége egyéb objektumok létesítése érdekében stb.”
„A "Katonai Emlékhelyek" Szövetségének munkatársai hatalmas munkát végeztek az információk feltárása és a temetők elhelyezkedésével kapcsolatos adatbázisok létrehozása során. Jelentős erőfeszítésekre volt szükség a temetők felkutatásához, amelyek közül sok elvesztette az összes külső ismertetőjelét. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a temetkezési helyek megtalálásában a helyi lakosok, akik közül a legtöbben elveszítették szeretteiket a második világháborúban, de mindig szimpátiával kezelték az elhunytak honfitársainak azon törekvéseit, hogy megismerjék elesett rokonaik sorsát, megértést mutattak e munka szükségessége iránt és megmutatták a temetők csak általuk ismert elhelyezkedését.”
És végül:
„A "Katonai Emlékhelyek" Szövetség adatbázisai a temetések dátumát és helyét illetően információt tartalmaznak gyakorlatilag minden nemzetiségről, amelyek a német vagy annak szövetséges hadseregeiben harcoltak. Ez több mint 450 ezer német katonai és polgári személy, mintegy 70 ezer magyar katona, több mint 60 ezer olasz, több mint 40 ezer japán, valamint más államok állampolgárai.”
Ez tehát az alapmű. Közel 500 oldal és ez a kiadás 382 temető leírását tartalmazza. Szerkezete egyszerű, a tartalomjegyzéket követően az orosz ABC betűrendjének megfelelően kerültek felsorolásra az Oroszországi Föderáció azon köztársaságai és régiói, amelyekben a magyar katonáknak temetői vagy egyéni sírhelyei vannak. Minden köztársaság vagy régió nyitólapján egy térképvázlaton tüntetik fel a temetkezési helyeket, vagyis azokat a településeket, ahol ezek találhatóak:
A régiólapok, ahogy mi hívjuk őket, igencsak változatosak. A bemutatott régiólap még a jobban érthetőek közül való. Nem egységesen a közigazgatási egységeket feltüntető térképeket használták a készítők, ki-ki arra helyezte el a temetőket jelző pontokat, amilyen térképet éppen talált. Van olyan, ami a közlekedési hálózat térképvázlatán alapul, de van domborzati is. Az információt illetően lényegtelen körülmény, ám kulturáltabb összképet mutatna az egységesen használt – és olvasható minőségben beillesztett – vázlat. Később az is kiderül, hogy miért lett volna ez fontos számunkra.
A következő oldalakon a régiólapon már jelzett és a tartalomjegyzékben is felsorolt temetők jegyzéklapjai sorakoznak, egységes formában. Íme egy példa:
Minden lapon a címsorban az adott temető megnevezése, azaz melyik táborhoz vagy kórházhoz tartozott, majd a helyének koordinátái vannak kétféle formátumban. A következő adatok az elhunytak „összetételét” adják meg, vagyis melyik nemzet, hány katonája nyugszik ott. És végül, néhány fotó következik a temetkezési helyről, síremlékről.